Talán a jóság és a jóindulat hasonlít leginkább ehhez a szép érzéshez, mert jóindulat és jóság nélkül bizony a jóakarat sem található meg a lelkünkben. Én azért tartom a jóakaratot a Jóisten adományának, mert ő is olyan jóságos, mint az az ember, aki az utolsó fillérét is odaadja a társának, hogy segítsen rajta. Minden baráti gesztus olyan tüneményes tud lenni, hogy öröm rágondolni is, hát még megtapasztalni! :) Még a Biblia is azt mondja: - "Aki jóra igyekszik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, ő magára jő az." -, ez jó ha mindennap az eszünkbe jut.