Csalódás! ... Szörnyű érzelem lehet, ha nagyon komolyan beleéljük magunkat. Ahogy írtam is, a csalódás megfoszt minket attól, ami egyszer a miénk volt, és aminek egyszer (vagy sokszor) nagyon-nagyon örültünk, s boldogan néztünk a világ felé. Mindenki igyekszik úgy élni, hogy ne érje csalódás, de ezt nem lehet mindig teljesen jól megvalósítani. Hiába igyekszünk mi is, követhetünk el hibákat, és minket is érhet olyan trauma, amikor is csalódunk valakiben. Nagyon mélyen érint ez minket az adott pillanatban, és csak az élet dönti el, hogy meddig is tart a gyötrelmünk. Például szeretsz valakit, de akaratodon kívül megbántod, véletlenül. Nem szándékosan, de valahogy úgy jön ki, hogy a társad nagyon is a szívére vette azt, ami történt. Ilyenkor már hiába is csinálsz valamit, nem lehet visszacsinálni semmit, megtörtént, azt kell elfogadni, ahogy a tárad reagál a csalódására.

Ugyanez veled is megtörténhet, a kérdés ilyenkor mindig az, hogyan is veszed magadra a történteket. Nem egyformán dolgozzuk fel a sérelmeinket. Van, aki egyből legyint, hogy - ugyan! nem baj! történt már ennél nagyobb tragédia is az életemben, mégis itt vagyok. -, de nem mindenki tud így reagálni ha csalódás éri. Mély nyomokat hagy az érzelem, belevésődik a szívünk mélyére, és átgondolásra késztet. Az idő ilyenkor általában segíteni szokott, de ez ugye akár évekig is eltarthat, hogy kimásszunk egy csalódásból, és addig vajon mi van? Hogyan éljünk napról napra, percről, percre?! Mindig önmagunkra is figyelni kell ilyenkor. Arra, hogy túlságosan ne viseljen meg egy csalódás, akármilyen horderejű volt is az. Ha hagyjuk, hogy az érzelmeink magukkal ragadjanak, még dolgozni sem fogunk tudni, létezni sem, nincs semmi, nem lesz semmi, ami vidámságot hoz majd az életünkbe. Ezért először is azonosítani kell, hogy mi is az, amit érzünk, meg tudunk-e bocsájtani a minket ért sérelemért. 

Csalódni nem jó, és nagyon hosszú folyamat, mire újra a régi formánkat tudjuk majd hozni. Mit tudunk tenni, hogy kevesebb fájdalom érjen minket? Először is jó ha odafigyelünk a szavainkra, jó ha tudjuk, hogy a társunkat mi hozza ki a béketűrésből, és igyekezzünk úgy élni, hogy minél kevesebb hibát vétsünk, ami nem könnyű feladat, mert óhatatlanul is vétünk hibákat, akaratunkon kívül is. Másodszor, jó ha tudjuk, hogy a társunk milyen gondolatvilággal rendelkezik, mit vesz a szívére és mennyire lehet elmenni nála a poénkodásban például. Lehet, amit mi viccesnek találunk, az a másik félnek nem tetszik, és megsértődik, de ez még nem csalódás. Csalódás az, amikor bízol valakiben, aki mást tesz, mint amire te számítottál, és kellemetlen helyzetbe hoz valamiért. Lehet, nem szándékos az ilyesmi, de megtörtént, és ekkor már nagyon nehéz visszafordítani egy helyzetet. Muszáj bocsánatot kérned, és ha a társad elég béketűrő és fantasztikusan toleráns is, akkor megbocsájt hamar és újra barátok lehettek, elfeledve minden rosszat. Van, hogy tényleg nem olyan vészes a dolog, ami történt, mégis úgy érzed, hogy csalódást okoztál valakinek. Ekkor nálad van a hiba, mert túlságosan magadra veszed azt, ami történt, és te nem tudsz saját magadnak megbocsájtani egy félreértés miatt. Ez is nagyon rossz érzés, mert tévutakra vezet, és lehet, szétrombol kapcsolatokat, amikre pedig semmi szükség nincsen. Élj úgy mindig, próbálj meg úgy élni, hogy a gondolataid között mindig találd meg a helyeset, és ha tiszta szívből mondod, amit mondasz, akkor nem okozol soha senkinek csalódást. Kerüld a negatív szavakat, a negatív érzelmeket, mert nagyon romboló hatásuk van rád nézve is, de másokra nézve is.