Vajon érdemes-e boldogtalannak lennünk, és ha nem, akkor mit tudunk tenni, hogy ez ne forduljon elő? Mitől is érezhetjük magunkat boldogtalannak? Nincsen megbízható társunk esetleg, akire bármikor támaszkodhatunk? Nem értek bennünket kellemes érzések, amiktől a mennyekben érezhetnénk magunkat? Vagy túlfeszített életritmust diktálunk magunknak, amitől a kedvünk már nem is tud a jó irányba fordulni? Bizony, sok oka lehet annak, ha éppen nem rózsás a hangulatunk, el vagyunk netán keseredve valamitől, nem tudunk elég nyíltak lenni, hogy segítséget kérjünk ilyen esetekben. 

Senki sem akar jószántából boldogtalan lenni, nem is vagyunk csakúgy ok nélkül boldogtalanok, lehangoltak, inkább szeretünk jókedvűek és vidámak lenni. De mi rontja el a kedvünket annyira, hogy mindent magunkra veszünk és nem találjuk a kiutat ebből a lehetetlen helyzetből? Egy csalódás is okozhatja a mi bánatunkat, amikor például vakon megbízunk valakiben, de rájövünk, hogy tévedtünk, mert bizony, nem azt kaptuk a társunktól, amire mi számítottunk. Azt szokták mondani, hogy aki boldogtalan, vessen magára! Nézze inkább az életének a napos oldalát, mert mindenben meg tudná találni azt a szépet és jót, ami őt boldoggá tudná tenni. De ez nem ennyire egyszerű vagy nem ennyire egyértelmű dolog, a boldogtalanságunknak számos oka lehet, mert van, amikor nem is mi vagyunk ennek az okozói. Amikor csalódunk vagy amikor a kedvünk elmegy vándorútra, olyan érzések kerítenek a hatalmukba minket, amiknek egyszerűen nem tudunk parancsolni, és képesek vagyunk a boldogtalanságunkat még jobban aláásni, és olyan szívszorító érzéseknek adunk helyet, amik meg sem érdemelnék, hogy foglalkozzunk velük. 

Ha már sikerült a boldogtalanság állapotába eljutnunk, egy módon tudjuk csak elejét venni, hogy ne teremtsünk még rosszabb légkört magunk körül. És ez az, hogy igyekeznünk kell minél előbb túljutni a krízisen, fel kell tudnunk dolgozni azokat a fájdalmas és nyomasztó érzéseket, amik ilyenkor elkapnak minket. Ha ki tudtuk deríteni, hogy mitől vagyunk annyira rossz bőrben, mitől érezzük magunkat a padló alatt, akkor az már fél siker, hiszen rájöttünk, mik a kiváltó okok. Ha már sejtjük az okokat, akkor találni is fogunk olyan alternatívákat, amik segítenek kilábalni ebből a boldogtalan helyzetből. Én nagyon-nagyon sokáig éreztem magam egyedül, és nagyon boldogtalannak. Nem tudtam egyszerűen mit kezdeni vele, kénytelen voltam mélabúsan élni az életem, mert nem találtam meg a saját kis ösvényemet, ami irányt mutatott volna. Aztán hál' Istennek történtek olyan meghatározó dolgok az életemben, amiknek a segítségével végül megszabadultam ettől a nyomasztó érzéstől és már csak rossz emlékként kerül néha a szemem elé. Ha csak egy kis bizonytalanságot is vélsz felfedezni magadon, az már annak a jele, hogy nem vagy stabil, hamar ki lehet zökkenteni az egyensúlyodból, és ezt ha észreveszed, akkor tudsz tenni is ellene és nem fogsz csapdába esni. Sosem jó, ha boldogtalannak érezzünk magunkat, legyen az bármi, ami kiváltja ezt az érzést. Légy vidám és tégy azért, hogy mindig az élet napsütötte oldalát lásd meg, és ne engedj semmiféle rossz és kellemetlen érzéseknek! Csak így úszhatod meg, hogy a boldogtalanság kifogjon rajtad.