A bánat vagy szomorúság egy bizonyos lelki állapot, érzelem, pszichikai fájdalomérzet, amelyet valamely veszteség, kilátástalan állapot vagy az egyén tehetetlenségérzete idézhet elő.(írja erről az érzelemről a wikipédia). A bánat nagyon csalóka tud lenni. Olyan érzelmekhez vezethet el minket, amik megkeseríthetik később az életünket. Ha egyszerűen csupáncsak bánatosak vagyunk valami miatt, ez még talán nem is annyira vészes, mintha igazából belelovallnánk magunkat abba, hogy mi milyen szerencsétlenek is vagyunk, mert mindig rajtunk csattan az ostor. Ilyenkor már vigyáznunk kell, hogy a bánat ne csapjon át más fojtogató érzéssé.

Bánatosak lehetünk bármi miatt, ami kicsit is érzékenyen érint minket. Ha bánatos vagy, ha szomorú vagy valamiért, ezt még könnyebb egyedül feldolgoznod, mintha már lejjebb kerülsz egy vagy több lépcsőfokot az életedben. Minden veszteség már kialakíthat olyan érzelmeket benned, ami elvisz a bánat irányába. Van, amikor olyan lelki fájdalmakhoz vezet ez, hogy már segítség kell, hogy ki tudj jutni ebből a labirintusból. Például itt van a szerelmi bánat, amin nagyon nehéz felülkerekedni. Vagy valakinek az elvesztése visz téged a bánat érzése felé, olyan szomorú leszel, hogy ez napokig, sőt hetekig eltarthat. Valamit mindig kezdeni kell magunkkal, ha érzelmi káoszba keveredünk. Nem maradhatunk magunkra, mert nem biztos, hogy józanul tudjuk megítélni a helyzetünket. A szívünknek rengeteg érzelemmel kell naponta megküzdenie. Csakis tőlünk függ, hogy hogyan is tudjuk ezeket jól kezelni, úgy, hogy meg tudjunk maradni egy stabil ponton, ahonnan nem tud kimozdítani minket senki. Ez nagyon fontos, hogy egy biztos pontot keressünk mindig az életünkben, ahová bárhonnan mindig visszatérhetünk.

A bánat mindig valami jónak a hiányát jelenti, olyasmi, amit elvesztettünk egyszer és most épp nem tudjuk visszaszerezni magunknak. Ezt a folyamatot, amikor is feldolgozzuk a bánatunkat, ezt nem lehet nagyon siettetni, meg kell várni amíg stabilizálódik minden körülöttünk. Csak akkor szabad továbblépni, ha már elég erősnek érezzük magunkat. Nem szabad engedni, hogy szívszorító gyötrelemmé tudjon átalakulni, a bánatot mindig a helyén kell tudnunk kezelni, mert különben nagyon nehéz lesz kikászálódnunk ebből az érzésből. A bánat egy alapérzelem, bárkivel bármikor előfordulhat, hogy bánatos lesz, de ha olyan szinten tudjuk érzékelni ezt, ami még nem veszélyezteti az érzelmi világunkat, akkor hamar túltesszük magunkat rajta. Minden érzéssel meg kell tanulni külön bánni, mert minden érzelmünk más és más és másfajta hozzáállást igényel. De ha érzelmileg stabilak vagyunk úgy általában, akkor semmitől nem kell tartanunk, inkább érezzünk, minthogy bármi hidegen hagyjon bennünket.