Ismerek valakit, aki nemrégen lopta  be magát a szívembe, mert annyira együttérző tud lenni, mint senki más. Aki együttérző, ő egyúttal már biztosít a jóindulatáról, annyira megértő tud lenni, hogy az másoknak annyira, de annyira jólesik, mintha csak egy szép ajándékot kapott volna a jó sorsától. Nagyon hiányzik nekünk, hogy legyen mellettünk valaki, aki valamilyen szinten megért minket, megérti, hogy mikor mire van szükségünk, és mikor mire is vágyunk.

Ez az ismerősöm, akit az imént említettem, nem is csinál túl sokat, szinte észre sem lehet venni, hogy bármi baja is lenne, de mindig akkor van az ember mellett, amikor épp a legnagyobb szükség van rá. Nem csinál semmit, épp csak létezik és egy-két jól megválasztott szavával, mondatával bizalmat ébreszt másokban, akiknek ez bizony nagyon jól tud esni épp akkor, mikor a legnagyobb pácban vannak. Az együttérzéshez olyan stílus kell, olyan adottság ez, olyan tulajdonság, ami nem terem minden bokorban, ezt vagy érzi az ember lánya, vagy nem, de mindenképpen jó hatással van mindenkire, aki csak megtapasztalja a jó hatását. 

Sokszor voltam elanyátlanodva eddigi életem során, de inkább csak a betegségem óta, és sokszor esett volna jól, ha tudom, érzem, hogy igazán mellettem van valaki, aki épp akkor fogja a kezemet, amikor a leggyengébb vagyok. Az együttérzés olyan boldogságosan szép érzelem, hogy ehhez nincs sok más fogható. Én azért is kezdtem bele ebbe a blogba, mert érzelmi típus vagyok, sok mindent magamra veszek, amin át kéne tudnom lépni, de ez nekem nem megy mindig egyről a kettőre és ezért esik jól, ha látom, hogy van, aki át tudja érezni az én helyzetemet is. Sokat jelent mindenkinek, aki csak megtapasztalta ezt a csodálatosan szép érzelmet, és igyekezzünk mi is ugyanúgy együttérezni másokkal, mert sosem lehet tudni kinek mikor is van szüksége erre. Nem mindenki tudja elmondani jól, ha bántja valami. De akik együttérző típusok, ők valahogyan ráéreznek arra, hogy mikor kell az ő segítségük, és mindig a megfelelő helyen vannak, a megfelelő időben. És pont azt nyújtják a társaiknak, amire ők annyira vágynak, egy kis figyelemre van szükségük, a lelkük ápolásához egy kis szeretetre és gondoskodásra, s mindezt megkapják, mert mindig akad valaki, aki ezt észreveszi, és épp időben van ott, ahol lennie kell. Becsüljük meg az ilyen kapcsolatainkat, és igyekezzünk is lemásolni ezt a szép érzelmet magunknak, hiszen ki tudja, hogy ránk is mikor lesz szüksége valakinek egyszer?!