Én olyankor vagyok nagyon szomorú, mikor kilátástalannak látom a jövőmet, vagy akár a jelenemet is. A szomorúság hirtelen jön, valami elkedvetlenít minket, vagy nagyon-nagyon sajnálunk valamit vagy valakit. Amilyen hirtelen jön ez az érzelem, ugyanolyan hamar látszik is meg az arcunkon a szomorúság érzése. Teszed a dolgod, dolgozol, pihensz, sportolsz, és a következő pillanatban már történhet valami, ami szinte a tragédiával egyenértékű. Amikor szomorú leszel, bizony eltart egy jó ideig, mire újból meg tudod találni a régi önmagadat.

Gyávaság. Jaj, de nem jó, ha ilyen érzés kerít minket a hatalmába! Egyszerűen megbénít minket az érzelmi világunknak ez a csúnya része. Ha gyávák vagyunk, az érzelmeink a romokban hevernek és önbizalomból sem tudunk jelesre vizsgázni. Már csak ezért is kell vele foglalkozni, mert meggátol mindenben, nem tudjuk elérni a kitűzött céljainkat.

Amíg nagyon beteg voltam, roppantmód el voltam szontyolodva, és csak lépésenként tudtam haladni a derűsebb napok felé. De az ember azért ember, hogy mindig is legyen benne késztetés egy jobb életre. Így én is fel tudtam fedezni időnként magamban még lehetetlen helyzetekben is derült pillanatokat, amik csodás élményekkel gazdagítottak meg. Néha tudtam már örülni valaminek, és ez épp elég volt arra, hogy ne adjam fel az életemet, hanem küzdjek amíg jobban nem érzem magam.

"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

Amikor szorongunk, a szívünk sajdul belé. Olyan bénító érzés tud lenni, azt érezzük, hogy összeszorul a szívünk, és szinte belenyilall a szívünk közepébe valamilyen furcsa, meg nem mondható fájdalom, ami annyira megkínoz, hogy moccanni sem tudunk. Összerezzenünk, szinte megkövült szoborrá válunk, mert az eszünkkel nem értjük, mi is zajlik le bennünk most. 

Nagy érzelmi rabló a harag érzése. De miből is áll tulajdonképpen? Pont abból, hogy eddig akik jól megvoltak egymással, hirtelen összevesznek, és a harag lecsap rájuk, s nincs semmilyen fegyver, ami visszaváltoztatná mindezt.

Milyen nagyszerű is tud lenni, ha türelmesek tudunk lenni! Megvárjuk, míg a villamos kicsit késve érkezik, vagy a zöld lámpánál nem dudálunk rá a szomszéd kocsiban ülő hölgyre, mert még nem indult el.

Össze is kapcsolhattam volna a jóindulatot a szeretet érzésével, hiszen szinte anya és lánya kapcsolatról van szó. Hiszen, aki szeretetreméltó, az egyben jóindulatú is, ezt elfogadhatjuk.

A bizalom érdekes jelenség. Ha száz százalékig megbízol valakiben, mindenedet rá mered bízni, az otthonod kulcsát bátran odaadod, ha elutazol pár hétre, hogy ránézzen a lakásodra, mindenben támaszkodhatsz rá, mert már ismered annyira, hogy kiérdemelte a bizalmadat.

Talán a legkomiszabb érzés a világon, szerintem. Mindenkit maga alá tud gyűrni.