Sokszor kerülünk pácba életünk során, szinte azt lehet mondani, hogy ez naponta előfordul, ha nem vigyázunk magunkra. A lehangoltsághoz egy út vezet, ami talán egy elvétett hibával kezdődik, amit nem tudunk kellőképpen feldolgozni. Ez egy folyamat, amit szinte megállítani sem tudunk, sajnos. Küzdünk ellene, de valahogyan nem sikerül és bekerülünk a kelepcébe, s ha nem vigyázunk, nagyon sokáig benne is maradhatunk.

Nem egy jó dolog lehangoltnak lenni, ki tudja, mikor kerülünk ki belőle?! Sok minden befolyásolja ezt. Bármi elveheti a maradék jókedvünket, és nehéz ellene védekezni, mert ehhez a lehangoltsághoz egy út vezet, ami kikezdi az idegrendszerünket is. Én nagyon sokszor kerültem ilyen helyzetbe a betegségem során, és meg kell hogy valljam, sosem tudtam mi volt az, ami végül segített kilábalni belőle. Egyszerre csak történik valami, ami hirtelen eltereli a figyelmünket a rossz hangulatunkról, és kezdjük összeszedni magunkat. Jó lenne ezen változtatni, én nem tudtam, és a mai napig sem tudom, hogyan is lehet jól kivédeni, hogy a lehangoltság úrrá legyen rajtunk. Amikor a kedvünk megváltozik, akkor már gyanakodni kell, hogy történt valami, ami nem a jó irányba tereli az életünket. Ilyenkor kellene fülön csípni az érzelmeinket, de ez olyan cseles dolog, amivel szemben szinte tehetetlenek vagyunk, mert a kedvünk egyre rosszabb és rosszabb lesz valamitől, és a végén eljutunk a lehangoltsághoz.

Vajon hol lehetne rátalálni az ellenszerre, hol lehet az az ötlet, tipp, fortély, ami ilyenkor segíteni tudna? Persze, természetesen önmagunkban kellene keresni a hibát, lehet, hogy mi okoztunk valamit másoknak, vagy nekünk okoztak kellemetlen perceket mások, és ezért alakul most az életünk egy kicsit másképp, mint az a nagykönyvben szépen meg van írva. Ha rájöttünk, hogy esetleg mi vagyunk a ludasok, akkor sem kell búnak ereszteni a fejünket, mert mindig mindenre van legalább egy jó megoldás, amit bármikor igénybe vehetünk, csak rá kell jönnünk, hogy mi is ez a jó megoldás. Van, amikor nekünk okoznak kellemetlenséget mások, elveszik a jókedvünket valamivel, mi pedig búnak eresztjük a fejünket, és lehangolódunk emiatt. A lehangoltság azért rossz, mert van ennél rosszabb állapot is, és ha nem vigyázunk, akkor belekerülhetünk ebbe a csapdába, hogy még mélyebbre süllyed az érzelmi szintünk. Úgyhogy jó résen lenni, és felismerni mikor mit is érzünk, és szeretnénk-e, hogy ez az állapot maradandó legyen? Ha jókedvünk van, természetesen pozitív dolgokra tudunk fókuszálni, de ha elmegy a kedvünk vándorútra, bizony, ember legyen a talpán, aki ebből hirtelen jól ki tud jönni. A harcot mégsem szabad feladni, küzdenünk kell mindig, hogy minden napunkat öröm járja át és sohase érezzük magunkat mélyponton. Vagyis, törekedjünk arra, hogy mindig vidám mosollyal az arcunkon kezdjük el a napunkat és ne engedjünk a csábításnak, hiszen a jókedv tanulható, gyakorolható, és nem utolsósorban a saját érzelmi állapotunkról van szó, amiért minden egyes percben tennünk kell valamit. :)