Nagyon szép érzelemről lesz most szó, ez nem más, mint az önzetlenség, a segítőkészség. Olyan csudamód szép érzelem ez, hogy mindennap gyakorolnunk kellene nekünk is a fortélyát, hogy mindenkihez tudjunk önzetlenül viszonyulni. Az önzetlenség az odaadás nagymestere, ez a szívünk mélyén van elrejtve és bármikor felbukkanhat, mert szükség van főleg manapság az önzetlen cselekedetekre.

Volt egy könyv, amit olvastam, és abban szerepelt egy gyakorlat, miszerint tégy meg mindennap valamit, amiért nem vársz el semmit, és ráadásul úgy kellett ezt a gyakorlatot továbbvinni, hogy ne is áruld el, hogy te voltál a jótevő. Tehát egy jó cselekedetet kellett minden napra betervezni, úgy, hogy senki se sejtse, hogy te voltál az a valaki, aki ezt a szép és jó cselekedet véghezvitted. Nem olyan egyszerű gyakorlat ez, mint amilyennek látszik. Összefügg a mi témánkkal, az önzetlenséggel ugye, mert szabad akaratodból teszel meg valamit, ami szép és jó, és aminek mások örülnek. Te találod ki, hogy mit fogsz csinálni, mi lesz az a titokzatos jótett, ami majd elbűvöli a szeretteidet, a családodat vagy éppen a barátaidat. 

Én mindig is úgy gondoltam, hogy mindenki tud önzetlenül cselekedni, csak nem mindenki teszi ezt meg mindig, de a lehetőség esélye az mindig is előtted lesz, és te döntesz arról, hogy mit és hogyan cselekszel. Szép dolog önzetlenül segítséget nyújtani bárkinek is, ez minket is örömmel tölt el, és talán még egy kicsit büszkék is vagyunk magunkra, hogy képesek vagyunk efféle jó cselekedetekre. A jó szíved a garancia arra, hogy bármikor képes vagy önzetlen cselekedetekre, és a jó szívedben őrzöd azokat a szép tulajdonságokat is, amik csak rád illenek, amiket csak te tudsz nyújtani mások felé. Mások javára cselekedni jó dolog. Ilyenkor mindig Teréz Anya jut eszembe, mert az ő cselekedetei mind önzetlen tettek voltak, sosem kért semmit sem cserébe azért amit csinált. Sok-sok szépet vitt véghez, és ezt mindig önzetlenül tette, másokat segítve, nem a maga javát nézte sohasem. A szívében benne volt, hogy segítsen másokon, másoknak, és olyan egyszerűen élt, teli őszinte tiszta érzésekkel, hogy követendő az ő segítőkészsége mindannyiunk számára. 

Próbáld ki te is azt a gyakorlatot, amit említettem és kíváncsian kérdezd meg magadtól majd, hogy tudtál-e önzetlenül cselekedni? És nem csak egy napon keresztül kell tudni önzetlennek lenni, hanem amilyen gyakran csak tudunk és amilyen gyakran van erre szükség. Önzetlenség! Szép szó, az odaadás nagymestere! :)