Talán a jóság és a jóindulat hasonlít leginkább ehhez a szép érzéshez, mert jóindulat és jóság nélkül bizony a jóakarat sem található meg a lelkünkben. Én azért tartom a jóakaratot a Jóisten adományának, mert ő is olyan jóságos, mint az az ember, aki az utolsó fillérét is odaadja a társának, hogy segítsen rajta. Minden baráti gesztus olyan tüneményes tud lenni, hogy öröm rágondolni is, hát még megtapasztalni! :) Még a Biblia is azt mondja: - "Aki jóra igyekszik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, ő magára jő az." -, ez jó ha mindennap az eszünkbe jut.

A jóakaratú ember nem tesz semmi rosszat, nem is képes rá, mert a szívében olyan érzések vannak, amik csakis szép és jó dolgokra emlékeztetik, és akiben szép és jó érzések vannak, őbelőle árad a kedvesség, a jóindulat és a jóság is. Persze nem lehet mindegyik napunk egyformán pompázatos, ébredhetünk kedvetlenül is, amikor semmi máshoz nincs hajlandóságunk, minthogy csak önmagunkba zárkózzunk, és senkivel sem szeretnénk találkozni. De szerencsére nem sok ilyen napunk van, és ha mégis van, akkor tudjuk, hogy ebben egy kicsit mi is ludasok vagyunk, mert engedtünk egyszer haragos indulatoknak, amik sosem teszik széppé az életünket. De inkább beszéljünk a jóakaratról, mert ez a szép tulajdonság nem mindig talál ránk. Amikor jóakaratúak vagyunk, észrevesszük az utcán azokat a szegény embereket, akik sajnos kénytelenek úgy élni az életüket, hogy nagyon sok mindenről le kell mondaniuk, és gyakran ránk is vannak szorulva. Aki ilyenkor jóakaratúan cselekszik, ő átad magából egy keveset a társának, épp annyit, amennyire a társának szüksége van rá. Segíteni tud szorult helyzetében, és jóakarattal van felé.

Nem mindenki tud jóakaratú lenni, ehhez ráérző képességet is adományoz a Jóisten nekünk, ráérzünk a barátaink szűkös helyzetére, nehéz körülményeire, ráérzünk a barátaink szükségleteire, és baráti jobbot tudunk nyújtani nekik. Sokszor elég pár kedves szó, hogy a jóakaratodat kinyilatkoztatni tudjad. Észreveszed, hogy a társad épp bajban van, és segítesz neki, észreveszed, hogy ki szorul épp a te segítő kezedre, észreveszed, hogy mikor kell egy bizalmas beszélgetést kezdeményezni, ez mind-mind a jószívűségedből fakad, a sok-sok jóindulatodból, a sok-sok jóságodból. Aki rendelkezik jóakarattal, olyan kincs birtokában van, hogy talán még ő maga sincs ezzel tisztában, ezért nem is tudja, hogy ő most a Jóisten adományát adja tovább a társának, csupáncsak szeret segíteni, csupáncsak érzi azt, hogy mikor hol kell lennie épp akkor, amikor őrá a legnagyobb szükség van. Jóakarat van benne, mert lehet, így született, ilyen tündéri tulajdonsággal, vagy ilyenné formálódott az évek során. Képesek vagyunk ilyenné formálódni, úgyhogy nem szabad feladni a reményt, hogy ilyenekké tudjunk válni. Minden jóakarat önmagát gerjeszti, mégpedig a jó irányba, és nem lehet túl sok jóakaratot adni, mert a jóakarat mindenhol elkél, és mindig szükség van valahol rá. :)