Ha irigyek vagyunk, akaratlanul is összehasonlítjuk magunkat másokkal. Másoknak milyen autója van, milyen háza van, milyen cipőt visel vagy éppen milyen stílusban éli az életét?! Összehasonlítjuk magunkat másokkal, és ha ebből az jön le, hogy másnak több jutott a jóból vagy ügyesebbek, mint mi, akkor irigység fog el bennünket, és nem értjük, hogy nekünk miért nem adatott meg mindaz, amiért annyira irigykedünk?

Ez az érzelem, az irigység, ez nyomasztja a lelkünket, nem enged minket kibontakozni, bármit is csinálunk, úgy érezzük, hogy mások felülmúlnak minket szinte mindenben. Bármit irigyelhetünk másoktól és ez ad nekünk egyfajta makacsságot is, ami nem engedi, hogy jól éljük az életünket. Irigyen, makacsul, sértődötten, megbántva nehéz örömteli életet élni, bármennyire is próbálkozunk ezzel. Képzeld el, hogy suliba jársz, mondjuk már a diploma előtt vagy, de nem érzel magadban elég erőt a tanuláshoz, félsz, hogy valamiben alul maradsz a többiekkel szemben. Próbálsz igyekezni, de látod, hogy a többieknek százszor jobban megy minden, pedig sokkal kevesebbet tesznek érte, mint te. Legalább is te így gondolod. Irigyeled, hogy jó anyagi közegben él valaki, sok szép és jó jut neki az életből, pedig ha jobban megnéznéd, közelebbről vizsgálnád a társaidat, láthatnád, hogy mindenki életében adódnak kellemetlen időszakok, csak te pont nem veszed ezt észre rajtuk, csak azt, ami számodra csábító. Csábító lehet a számodra, hogy valaki jobban néz ki, ad a stílusára, törődik önmagával, és kedves is, meg jó sok barátja is van, te meg még mindig egyedül vagy, nem találtál jó társat magad mellé. Ha nagyon beleképzeled magad mások helyzetébe, nem jut majd arra időd, hogy te is többet tudj törődni magaddal, hogy neked is lehessenek barátaid, és az irigységedet végre felváltsa a kedvességed. Nem tudsz addig kedves lenni senkihez, amíg dúl benned a feszültség az irigységtől, egyszerűen az egyik érzelem kizárja a másikat, és csak ha időben kapcsolsz, akkor tudsz majd a helyes útra lépni.

Nem is szép érzelem az irigység, de sokszor nem tudunk tenni ellene, mert a birtoklási vágy vagy a féltékenység közrejátszik, és ezek nem engedik, hogy megszabadulj a lelkedet nyomasztó irigységtől. Fájdalmas dolog ez, nem jár örömérzéssel ugye, és nem tudjuk úgy élni a napjainkat, mint azt megérdemelnénk. Viszont csak te tudod felszabadítani magadat ebből a béklyóból, csak te tudsz egymagad kilábalni ebből a lehetetlen helyzetből amibe sokszor az irigység belevisz. Sokáig eltarthat ez a nyomasztó érzés, van, hogy napokig őrlődsz azon, hogy mások miért élnek szebb életet mint te vagy miért telik nekik többre, mint neked? Ha önmagadtól nem sikerül megszabadulnod az irigység nem szép érzésétől, sarokba is szorítod magad, mert ellaposodik a gondolkodásod, máson sem jár az eszed, mint azon, hogy kinek, miért, és mennyi, meg hogyan? Túl kell tudni lépni ezen a gondolkodáson, hogy önmagunkra tudjunk támaszkodni, hiszen bennünk is van rengeteg szépség, kedvesség, meg számtalan szebbnél szebb érzelem, csak nem engedjük őket érvényesülni. Ha kell, akkor gyakorolni kell, meg megtanulni másoktól, hogy hogyan is lehet ésszerűen élni, úgy, hogy magunknak se ártsunk vele, és rá kell jönni, hogyan tudunk egyre kedvesebbek lenni a társainkhoz, akik ugye semmi rosszat nem tettek azzal ahogyan élnek, csak mi szőttünk köréjük olyan meseszép dolgokat, amiket aztán megirigyelünk tőlük. De mindig észre lehet venni a sok-sok jót is, ami megtalálható bennünk is, csak ne koncentráljunk annyira az irigységre, ne ragadjunk le ennél a nyomasztó érzésnél. Ha így teszünk, mindjárt könnyebb lesz az életünk, és így megszabadulunk egy ártó kis szokásunktól, attól, hogy mindenben csak a rosszat lássuk meg.