Mindig bizakodunk valamiben. Nincs olyan, hogy teljesen kiábrándultak vagyunk a világból, érezzük, hogy van bennünk egy érzés, ami reményt ad a holnapokhoz, és ez az érzés a bizakodás. Olyan egyszerűnek tűnik, mégsem mindig teljesen egyértelmű. Ha bizakodni tudunk, az esélyt ad a holnapokhoz, esélyt ad a további életünkhöz. Mondok egy példát: elhagyatottnak érzed magad valamiért, valami kizökkentett a biztos pontról és most a mélyponton vagy, s nem is tudod mi lehetne a következő lépés. Ekkor megszólal benned egy kis hang, megérzel valamit a levegőben, ami reményekkel telít meg téged és egyszeriben kezded rózsásabban látni a jövődet. Ez, amit ilyenkor érzel, ez a bizakodás a jövőben, a holnapi napban, a következő pillanatban. Csodás dolgokat tud művelni a szívünkkel és a lelkünkkel, ha eléggé fogékonyak vagyunk iránta.

Van miben bíznod, új lehetőségeket tudsz megragadni, új ötletek jutnak az eszedbe hirtelen, új reménnyel lesz teli az életed. Ilyenkor egyből megragadjuk ezt a kínálkozó lehetőséget, mert nem akarunk mélabúsan élni, nem akarunk még mélyebbre zuhanni, mint ahol most vagyunk. Ha lehet, legyél mindig mindennel kapcsolatban bizakodó, érezd, hogy van benned elég erő az életed folytatásához, ne engedj semmilyen ártó gondolatnak, mert azok rántanak a mélybe téged sokszor. Aki bizakodó, tud hinni a másik emberben, bízik a tudásában, bízik a segítőkészségében, tudja, hogy bármikor számíthat a barátságára, arra, hogy mindent elmondhat őszintén, mert emberséggel találkozik, olyan érzésekkel, amik számára sokat jelentenek, szinte mindent, amit csak el lehet képzelni.

A bizakodás nem tévesztendő össze semmiképpen a bizalommal, hiszen amikor bizalommal vagyunk mások felé, akkor szinte vakon megbízunk a társunkban, de amikor bizakodóak vagyunk, az a mi belső szabadságunk, a mi belső reménnyel teli érzésünk afelé, hogy az életünkben minden mindig elrendeződik és a legnagyobb rendben lesz minden körülöttünk. Nem vonható kétségbe, hogy van hasonlóság is a bizalom és a bizakodás érzése között is, hiszen mindkettő pozitív érzésekkel van átitatva, de mégsem azonos a kettő egymással. Sok-sok bizakodó élményünk lehet életünk során, szinte egyfolytában mindig bizakodunk a biztos jövőnkben, mert enélkül nem tudnánk tovább folytatni a napunkat, elkapna a mélabú és nem hinnénk azt sem, hogy valami jobbá tudná tenni az életünket. De azért is vagyunk bizakodó természetűek, mert legbelül a szívünk mélyén, a lelkünk legbelsejében tudjuk, hogy a holnap az mindig hoz új reményeket a számunkra, olyan reményeket, amivel teljesen elégedettek lehetünk. A bizakodó ember mindig kitalál a labirintusból, akármikor is keveredik bele, érzi, hogy lesz elég ereje a mához, a holnaphoz és a holnaputánhoz is. :)