Mindent szétválaszt a féltékenység. Nem lehet róla csak rosszat írni, mivel olyan érzelmi zűrzavart okoz, amit nagyon nehéz elviselni. Volt benne részem bőven, így tapasztalatból tudom. Ha belecsöppenünk, állandó gyanakvást érzünk a szívünk tájékán, és nincs az a szívderítő pillanat, ami boldoggá tudna tenni minket ilyenkor. Mindig mást okolunk bizonyos dolgokért, és még csak nem is vesszük a fáradtságot, hogy kiderítsük, vajon jogos-e az indulat bennünk vagy sem.

Leginkább ugye a szerelmünk iránt érezhetünk féltékenységet, őt vádoljuk sokszor mindenért, ami rosszat el kell viselnünk. Akiben nagyon jelen van a féltékenység érzése, még csak nem is törekszik arra, hogy ezen változtasson, van, mikor még "élvezi" is a helyzetét, mert kitombolhatja magát, a felgyülemlett összes sérelmét egyetlenegy személyre zúdíthatja, pont arra, akit a legjobban szeret. Sarokba szeretné szorítani, mert belül azt érzi, hogy átverték, hazudtak neki, nem vették emberszámba, és ezt valamilyen furmányos módon meg is szeretné torolni. Az, hogy ebből milyen óriási perpatvar keletkezhet, még csak nem is érdekli, mert az igaza a fontos, azt szeretné mindenáron érvényesíteni. Ha valaki féltékeny, ott mindig gyanús érzelmek vannak a háttérben, erre jó ha odafigyelünk.

Van, aki szeretne megszabadulni ettől a borzalmas érzéstől, de nemigen sikerül neki, mert vagy nagyon ragaszkodó vagy nagyon gyanakvó természetű, így mindig is ott motoszkál a közelében valamilyen sejtelmes megérzés, aminek ő igazat ad, illetve igaznak hiszi. Nagyon könnyen válhatunk féltékeny természetűvé, elég annyi is hozzá, hogy a szerelmünket nagyon féltjük, vagyis inkább meg szeretnénk tartani magunknak örökké. Ez egy kis igazságtalanság a részünkről, mert meggátolni valakinek a szabadságát nagyon nem szép dolog. Nekünk is ugyanúgy megadja mindenki a mi szabadságunkat, és fogva tartani, bebéklyózni valakit nagyon nem ildomos dolog. Félünk, hogy másvalakinek is megtetszik a szerelmünk, próbálunk vigyázni rá, és még lehet, hogy a napirendjébe is jócskán beleszólunk, mikor mit csináljon. Se vége, se hossza a különféle "praktikáknak", olyan körmönfontak tudunk ilyenkor lenni, hogy még álmunkban sem gondolnánk magunkról, csak akkor döbbenünk rá erre, amikor szemtől szembe találjuk magunkat a kínos helyzetünkkel. Pedig kordában lehetne tartani ezt a gyanús érzelmet, mindössze annyit kellene tennünk, hogy tiszta szívből szeressük a kedvesünket. Ha így teszünk, nem akarunk neki rosszat, és el kell bizony hinni, hogy egyből meglátszik rajtunk a féltékenység, bármennyire is próbáljuk takargatni. Sok-sok szép szerelem szakadt már szét a féltékenység miatt. Bánjunk óvatosan minden érzelmünkkel, mert bármit ha túlzásba viszünk, annak még sosem volt jó vége. Ha bármi gyanút érzünk, egyből vizsgáljuk meg a valós tartalmát, és ne bántsunk meg feleslegesen olyan embereket, akiket a szívünk legtitkosabb részében őrzünk szerelemmel!