Az öröm és a boldogság édestestvérek, kéz a kézben járnak, valahogyan együtt éljük át őket. Szerencsére! :) Két pozitív érzelem egycsapásra! Kell ennél több? 

Szét sem lehet választani az örömöt a boldogságtól, a hangulatunk ilyenkor az egekben jár, mindennek csak a jó oldalát érzékeljük, és mi lehet leginkább a szívünk vágya, mint boldogan élni hosszú-hosszú évekig, örökkön örökké? Sokszor vagyunk magunk alatt, mert nem bízunk az alaphangulatunkban, ami természetes módon mindig a jókedv és az öröm, és a vidámság. Alapból mindennel meg vagyunk elégedve, mindenki a kedvünkben jár, meglepetések sorozata ér minket, netán nyerünk a lottón is. Egyszóval bízunk mindenben és mindenkiben.

Ha érzelmi típus vagy, megfigyelheted magadon a hangulatváltozásaidat. Ezek még percről percre is válthatják egymást. Ha valami bánt, elszomorodsz, de ha valaki feldobja a napodat, szárnyalni van kedved, és ezt az örömöt át is tudod te is adni másoknak is. Ezért nem mindegy, hogy búval bélelt vagy egész nap, vagy majd' szétvet az öröm és a boldogság érzése. Mindenki, aki csak törődik a lelkivilágával törekedik a boldogságra. De mi okozhat örömöt csak úgy? Miben találjuk meg a boldogságunkat? 

Ez mindenkinél egyéni, más és más váltja ki az örömérzést is, meg a boldogság érzését is. Kapsz egy szál virágot valakitől, aki csakúgy meglepetésként szánta neked. Örülsz ennek, és egyszeriben vidámabbá válsz, olyan gondolatok vonzódnak a tudatodba, amik közelítenek majd a boldogság érzéséhez. Lehetsz boldog csupán azért, mert épp elérted a buszt, ami elvitt a szíved választottjához. Így együtt tölthetitek az egész napot vidáman és jókedvűen. De lehetsz boldog csak azért is, mert sikerült végre megoldanod egy problémádat, ami akadályozta a mindennapjaidat. 

A szíved legkisebb zugában olyan érzések vannak, amiket hétpecsétes titok alatt őrzöl. Nem mondod el szinte senkinek. Mindig, amikor ezekre az érzésekre gondolsz, felderül az arcod, mert mindegyikhez tartozik egy-egy emlék, egy-egy esemény, amiért magadban megjegyezted őket, és olyan mély érzelmeket váltanak ki, mint például a megbocsájtás, a hála, a megértés, az odaadás, és társai. Ezekről is szó fog esni későbbi bejegyzésekben.

Visszatérve az öröm és boldogság édes ketteséhez, elmondhatjuk magunkról, hogy igenis voltunk már boldogok szinte semmiségek miatt, és örültünk már olyan apróságoknak, mint egy kedves szó, egy kis biztató hátba veregetés, egy olyan szép gesztus, amire nem is számítottunk hirtelen. De az élet így hozta, és mi vagyunk a legboldogabbak, hogy épp velünk történt ez meg. :)